• Google+
    Google+
  • Facebook
    Facebook
  • Twitter
    Twitter
  • E-Mail
    E-mail

Találkozás egy szelíd bikával – LG Optimus Black Red Bull Edition

Alig, hogy a HTC Incredible S-t (kicsit vonakodva) kiengedtem a kezeim közül, máris érkezett a következő delikvens, a hasonló kategóriában, ám valamivel szerényebb hardverrel induló LG Optimus Black, amit a Red Bull Mobile a maga képére és hasonlatosságára díszített fel kívül és belül is Red Bull színekkel. A majdnem két hét együttlét alatt felemás tapasztalatokkal gazdagodtam, de összességében azért kellemes élmény volt a telefon használata. Lássuk tehát a részleteket.

Kívülről

Bevallom férfiasan, volt némi előzetes, talán még egészségesnek mondható szkepszisem az LG-vel szemben. Viszont a jó hír, hogy ennek nagy része a használat során eloszlott, és még kellemes meglepetéseket is sikerült okoznia. Ami a telefont kézbe fogva először feltűnik – a hátlapra festett Red Bull mintán kívül -, az a súlya. Ilyenje ugyanis alig van neki, legalábbis a méreteihez képest. Igaz, az LG weboldalán a “világ egyik(!) legvékonyabb telefonja” megtisztelő jelzőt kapta, amire rásegít az okosan kialakított hátoldali lekerekítés is, amolyan optikai tuning gyanánt. Tehát a telefon könnyű, és vékony, de nem ettől, hanem a full műanyag borítástól, és a szögletes élektől volt eleinte némi félelmem, hogy kicsúszik a kezemből.

Persze nem sikerült ledobnom, cserébe viszont egy-két nap alatt meg lehet szokni a formáját. A mindenhol agyondícsért 4 collos NOVA kijelző valóban látványos, a képe nagyon szép, erősek a színek, és a fényerő is megfelelő. A készülék külsején a szokásos gombok (ki-be kapcsoló, hangerő) mellett található egy G betűvel jelzett titokzatos gomb is, amire később visszatérek majd. Ezen kívül érdemes megemlíteni a telefon felső szélén a töltéshez, illetve adatátvitelhez használatos USB csatlakozót, amin a Galaxy S-nél már látott tolóajtós zárat alkalmazták.

A hátlap leszedésénél érezhető, hogy igyekeztek minél könnyebb anyagból összerakni a telefont, és bár a másfél hét alatt többször nyitogattam (majd arra is kitérek később, hogy miért), de nem történt baj, a gyakori leszedést mégsem ajánlom senkinek. Legalább egyszer muszáj, amikor a SIM-kártya és a memóriakártya belekerül, de utána ne erőltessük.

Első találkozás

A bekapcsolás és a látványos animáció után az LG launchere fogad minket, sok-sok kezdőlappal, amit szerencsére könnyedén, drag-and-drop módszerrel lehet átrendezni, illetve a lapok számát megváltoztatni. A launcher maga egyébként nem érdemel túl sok szót, teljesen átlagos, és használható, viszont a szűkös testre szabási lehetőségek miatt elég hamar felkerült a LauncherPro, amivel már otthonosabbnak tűnt minden.

Időjárás widget

Ami a gyári LG launcher érdekessége, az a bizonyos G gomb, ami a más telefonokon megtalálható vezérlőeszközt (trackball, d-pad) hivatott helyettesíteni, több-kevesebb sikerrel. Ez a bizonyos gomb arra való, hogy ha a gyári launcher-t használjuk, akkor a G gomb nyomva tartása mellett jobbra vagy balra dönthetjük a telefont, és így lapozhatunk a kijelző érintése nélkül a kezdőlapok között. Ugyanez a mozgatás használható például a galériában, képnézegetés közben is. A lapozást a telefon bal, vagy jobb oldalának kocogtatásával is elérhetjük, illetve ezzel a megoldással szövegbevitelkor a kurzort is léptethetjük. Érdekes megoldás, és a döntögetősben még van is ráció, hiszen, ha csak egy szabad kezünk van a telefon használatára, akkor egyszerűbb így a dolgunk. A kocogtatós akciónak viszont kevésbé látom létjogosultságát a mindennapi használatban, de lehet, hogy ezt csak én gondolom így.

A telefon 1 GB belső memóriát kapott, tehát a mai viszonyok, és alkalmazás-méretek közepette nyugodtan pakolhatunk rá. A telefonon 2.2.2-es verziójú Android (a.k.a. Froyo) található, ami kicsit furcsa az Incredible Gingerbread-jéhez képest, de itt megvan az a kellemes élmény, hogy az LG szinte egyáltalán nem nyúlt az operációs rendszerhez, tehát nem kell az egyedi funkciókat kerülgetnünk. A “szinte” alatt azt értem, hogy van néhány egyedi funkció, illetve van, amit nem találtam meg.

Így például van lehetőség megfelelő kábellel külső kijelzőre, például televízióra kapcsolni a telefont, így nagyban tudunk képeket, videókat mutogatni, vagy játszani. Ami viszont kimaradt, és történetesen fájó hiányosságnak bizonyult, az az ún. USB tethering, vagyis a telefon internetkapcsolatának megosztása USB kábelen keresztül. Vezeték nélküli, WiFi hotspot opció volt, USB tethering viszont nem.

Történt ugyanis, hogy olyan helyre vetődtünk, ahol volt WiFi kapcsolat. Ezt a telefonnal szépen tudtuk is használni, de a szintén velünk utazó laptopon valamilyen okból nem működött a WiFi vétel. Az ok igazából mindegy is, a lényeg, hogy a laptop nem tudott mit kezdeni a WiFi-vel, és innentől, hiába a Froyo vívmányai, az USB tethering hiányában nem tudtunk internetet varázsolni a gépre. Persze ekkor pattant fel a kispadról a hűséges Nexus One, hogy kisegítsen a bajból, de ez a szálka megmaradt az LG-vel szemben.

Azok a szürke hétköznapok

A szürke természetesen csak írói túlzás, hiszen az LG kezelőfelületének megálmodói nem takarékoskodtak a színekkel például az értesítő sávban, de mint tudjuk ízlés dolgában csak szépek lehetünk, okosak nem. A telefon a mindennapos használat során szépen teljesített, hozta mindazt, amit egy Androidos telefontól az ember gyermeke elvár. A sebességre nem lehetett panasz, és minden funkció szépen szolgálta ideiglenes gazdáját.

Alkalmazások terén apró furcsaság volt, hogy egyes alkalmazásokat nem tudtam a hivatalos módon telefonra telepíteni, mert a Market szerint nem kompatibilis a készülékkel. Ez előtt így utólag is felhúzott szemöldökkel és fejvakargatva állok, mert eddig ezzel nem találkoztam. A jól bevált Tweetcaster nevű twitter-kliensnek ugyanis feltelepítette gond nélkül az ingyenes, ugyanakkor reklámokkal teletűzdelt verzióját, de amint váltani akartam a korábban már másik telefonon megvásárolt Pro változatra, azt állította, hogy márpedig ilyen nem létezik. Az Android Market weboldalára ellátogatva derült ki a turpisság, amit az alábbi képpel támasztok alá.

Ugyanezt tapasztaltam, amikor a Cut the Rope megjelent, először a GetJar oldalán. Rohanvást érkeztem a helyszínre, hogy rátegyem a kezem a régóta várt játékra, de a GetJar satufékje fogadott, miszerint az én telefonomra márpedig nem tudom letölteni. Konokságán annál is inkább meglepődtem, mikor pár nap múlva az Android Marketről zokszó nélkül lerántottam a Cut the Rope-ot. Mindez azt mutatja, hogy itt inkább a GetJar nem volt a helyzet magaslatán.

További érdekesség, hogy az LG saját verziót készített a Twitter és a Facebook alkalmazásokból, és ezt Twitter for LG és Facebook for LG néven helyezte el a telefonon. Ezek gyakorlatilag két dologra jók. Egyrészt egy lájtos kliens a két szolgáltatáshoz, tehát korlátozott funkciók az eredetihez képest, másrészt pedig némi kavarodást kelt a fiókok kezelésénél. Ugyanis ha a telhetetlen felhasználó nem éri be kevesebbel, és letölti a hivatalos alkalmazást is, akkor könnyen úgy járhat, hogy két Facebook, vagy két Twitter fiókot szinkronizál a telefonja, ami lássuk be, nem csak luxus, de felesleges is.

Saját alkalmazások

Ami az Incredible S-hezt hasonlóan kiemelésre méltó, az a kamera alkalmazás. Sok beállítási lehetőség, 720p HD felvételre képes kamera került bele, ami bár a fotózásnál kicsit lassúnak bizonyult, mégis szép képeket készít. A telefonra telepített Red Bull alkalmazásokkal nem nagyon tudtam mit kezdeni, semmi olyan funkciót nem találtam, amit más, Marketről leemelhető ne tudna. Persze akinek fontosak a Red Bull tartalmak, az nyilván talál magának valót, de az egyetlen számomra is élvezhető darab az a motoros kaszkadőr játék volt, amiben mindenféle mutatványokat végezhetünk, és/vagy tetszés szerint arcon csúszhatunk a motorkerékpárral.

Motorozós

Itt érkezünk el egy hatalmas piros ponthoz, amit az LG azzal érdemelt ki, hogy az Optimus 2X-hez hasonlóan a Black-be is beépítette azt a funkciót, amit szinte minden root-olatlan telefon tulajdonosa irigyelni fog. Ezt pedig a képernyőkép készítése. Nem szeretném a konkurenciát felmagasztalni, de lássuk be, hogy az iPhone-on a kétgombos képernyőmentés egyszerű, de nagyszerű funkció, és számomra az egyik legnagyobb rejtély, hogy az Androidba miért nem került ez bele – mostanáig (jó, tudom, a Galaxy Tab is tudja). Az Optimus Black-nél az i-betűs vetélytárshoz hasonlóan a ki-bekapcsoló gomb és a Home érintőgomb egyidejű lenyomásával készíthetünk képernyőmentést. Ennyi, semmi fakszni, csak a tiszta funkció. A cikkben látható összes képernyőkép ezzel a módszerrel készült.

A dicshimnusz után, pusztán az egyensúly megteremtése végett, szeretném elmondani, hogy az LG Optimus Black, annak ellenére, hogy 1500 mAh-s akkumulátorral rendelkezik, csak spórolós használat mellett bír ki egy napnál többet ébren. Ez persze megszokható, és ettől függetlenül szerethető készülék az Optimus Black.

A teszthez, és persze a telefonhoz a Telenor csapata segített hozzá.

  • Share