• Google+
    Google+
  • Facebook
    Facebook
  • Twitter
    Twitter
  • E-Mail
    E-mail

Mit tud rólunk a telefonunk?

Köztudott, hogy az internetes oldalak több-kevesebb személyes adatot jegyeznek fel az oda látogatókról. Teszik mindezt különböző okokból, de legfőképpen azért, hogy a megfelelő fogyasztói körbe kerülve célzott hirdetésekkel találjanak meg minket. Persze vannak, akik mindenféle összeesküvés-elméletet gyártanak az efféle tényekből, de most ne csússzunk ebbe a hibába. A telefonunkkal sincs ez másképp, talán csak annyi a különbség, hogy a mobil alkalmazások piaca viszonylag rövid múltra tekint vissza, és emiatt kevésbé kiforrott a rendszer, lazább a szabályozás(?), így a felhasználók sem mindig tudják mi a helyzet az adataik védelmével. A Wall Street Journal letesztelt 101 mobil alkalmazást ebből a szemszögből, és egy hosszú írásban tette közzé a tapasztalatokat.

A Wall Street Journal (WSJ) 50 Androidos és 50 iPhone alkalmazást próbált ki, plusz a saját (szintén iPhone-os) alkalmazását is, hogy kiderítse, hogy bánnak a felhasználók adataival. Az eredmények röviden úgy hangzanak, hogy a 101-ből 56 alkalmazás továbbította a telefon egyedi azonosítóját harmadik félnek a felhasználó tudta nélkül. 47 alkalmazás közölte a telefon helyzetét valamilyen módon, valamint 5 küldött személyes adatokat (nem, életkor, stb.) a felhasználóról. Hozzá kell tennem, hogy a WSJ egy kicsit sötétebbre festi a képet, mint amilyen az valójában. Ahogy a számítógépünkre telepített szoftverekhez találunk felhasználási feltételeket (igen, az, amit a leggyorsabban lépünk át telepítéskor), úgy a mobil alkalmazások telepítésekor is megjelenik az, hogy az adott alkalmazás milyen jogosultságokat igényel. Persze ezeken legalább olyan hamar átugrunk, ami talán érthető is, de érdemes néha átfutni azt a listát.

A mobil eszközöknek megvan az a nagy előnyük – úgy nekünk, mint a reklámcégek számára -, hogy mindig velünk vannak. Rengeteg adat található meg rajtuk a mindennapjainkról, fogyasztási, és egyéb szokásainkról, ami egy reklámokkal foglalkozó cégnek igazi kincsesbánya. A WSJ cikkben szó esik a Mobclix nevű kaliforniai cégről, amely több, mint 25 reklámcég számára gyűjt felhasználói adatokat mintegy 15 000 mobil alkalmazás segítségével. A beérkező azonosítókat kódolják, hogy ne legyenek felismerhetők mások számára, de adatbázisban tárolható formára alakítva azokat. Ezután az egyes felhasználókat kategóriákba sorolják az alapján, hogy hány alkalmazást töltenek le, milyen hosszú ideig használják azokat, stb. A Mobclix ily módon 150 felhasználói szegmenst különböztet meg, amik elég pontosak ahhoz, hogy segítségükkel célzott hirdetéseket juttathassanak el a felhasználókhoz, de nem elég pontosak ahhoz, hogy egy-egy felhasználót azonosítani lehessen belőlük.

Hihetetlen méretű gépezet, de ha belegondolunk, hogy egyes becslések szerint világviszonylatban az alkalmazások piaca idén 6,7 milliárd dolláros üzlet, akkor érthető, hogy mennyire fontosak vagyunk mi, illetve az adataink. Az internetes hirdetések 23 milliárd dolláros piacának a mobil hirdetések jelenleg mindössze 5%-át teszik ki, de a piacnak ezen része dinamikusabban fejlődik, mint a piac egésze, így nem kevés lehetőség rejlik még ebben. A WSJ cikke rámutat, hogy pl. a Google szerint az alkalmazások fejlesztőit terheli a felelősség, hogy az általuk készített alkalmazások mit kezdenek a felhasználói adatokkal. A jogosultságok listázása a letöltés előtt szintén előírás a Google részéről. Ily módon a felhasználók eldönthetik, hogy telepítik-e az adott alkalmazást, vagy sem.

Természetesen a lista átböngészése sem biztosíték mindenre, hiszen volt már példa rá, hogy egy háttérképek letöltésére szolgáló alkalmazás olyan adatokat továbbított, ami miatt később a Google eltávolította azt a Marketről. Ettől függetlenül nem gondolom, hogy az adataink (szabályozott) áramlása káros lenne a számunkra, hiszen a személyre szabott ajánlatok akár a javunkat is szolgálhatják, és ne feledjük, hogy a weboldalak ún. tracking cookie-jai évek óta gyakorlatilag ugyanezt teszik a böngészés közben, hiszen nem csekély pénz van a dolog mögött.

  • Share